Nem kell aggódni. Lekötöm én a szabadidőmben magam, mint boldog munkanélküli. Pontosabban leköt engem a családom. Tudni kell rólunk, hogy édesség bármikor, bármilyen formában. Viszont azt is hozzáteszem, hogy anyukám nagyon ügyes a konyhába kivétel, ha sütésről van szó. Van az az egy-két jól bejáratott recept, de kísérletezni már nem nagyon mer.
Legjobb példa erre a piskóta sütés. Jó pár sikertelen próbálkozás után elkönyveltük, hogy bizony a mi konyhánk alkalmatlan a piskóta sütésre. Pár hete apa hazaállított egy doboz málnával. Unalmas délelőttömön hozzáfogtam a tökéletes piskóta recept felkutatásához, és kiokosítottam magam minden apró tippel és trükkel. Előkerestem a rég feledés homályába került tortaformánkat. És íme az eredmények:
1. Szerencsére az első prónálkozásról nem sikerült kép: Egyszerű pudingos krémet csináltam tejszínhabbal kicsit összekeverve, de rutin hiányában a felvágás pillanatában az összes krém és málna lefolyt róla. Kanál segítségével ez se került kidobásra.
Még kétszer.
3. Málna szezon elköszöntével egy újabb kedvenc gyümölcs került terítékre. Szeder. Ennél már igénybe vettem a kreatívitásom. Mivel ez egy eléggé magvas és savanyú gyümölcs így egy kis előkészület kellett a krémhez. Míg a puding a kádban hült, a piskóta pedig a sütőben, a gondosan válogatott majd botmixerrel meggyalázott szemeket még egy szűrőn is átpréseltem. Egy kupaknyi citromlével és ízlésszerinti cukor mennyiségel feltettem főni. Mikor kellő sűrűséget elértem hozzáadtam a tortazselét, hogy még biztosabbra menjek, hogy nem jut arra a sorsra, mint az eslő tortám. Mikor kihűlt a puding rétegre öntöttem és a hűtőben dzsemszerűre dermedt. Felvágástól számított 20 percen belül el is fogyott. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése