2012. július 30., hétfő

Édes élet

Nem kell aggódni. Lekötöm én a szabadidőmben magam, mint boldog munkanélküli. Pontosabban leköt engem a családom. Tudni kell rólunk, hogy édesség bármikor, bármilyen formában. Viszont azt is hozzáteszem, hogy anyukám nagyon ügyes a konyhába kivétel, ha sütésről van szó. Van az az egy-két jól bejáratott recept, de kísérletezni már nem nagyon mer.
Legjobb példa erre a piskóta sütés. Jó pár sikertelen próbálkozás után elkönyveltük, hogy bizony a mi konyhánk alkalmatlan a piskóta sütésre. Pár hete apa hazaállított egy doboz málnával. Unalmas délelőttömön  hozzáfogtam a tökéletes piskóta recept felkutatásához, és kiokosítottam magam minden apró tippel és trükkel. Előkerestem a rég feledés homályába került tortaformánkat. És íme az eredmények:
1. Szerencsére az első prónálkozásról nem sikerült kép: Egyszerű pudingos krémet csináltam tejszínhabbal kicsit összekeverve, de rutin hiányában a felvágás pillanatában az összes krém és málna lefolyt róla. Kanál segítségével ez se került kidobásra.

2. Utána egy pudingos-vajas krémmel próbálkoztam. Hűtés után valamiért a vaj darabos lett és állagra és ízre is inkább a túróra emlékeztetett mindenkit. Ezért hamistúrósra kereszteltük és rajongótáborom ismétlést követelt.
Még kétszer.



3. Málna szezon elköszöntével egy újabb kedvenc gyümölcs került terítékre. Szeder. Ennél már igénybe vettem a kreatívitásom. Mivel ez egy eléggé magvas és savanyú gyümölcs így egy kis előkészület kellett a krémhez. Míg a puding a kádban hült, a piskóta pedig a sütőben, a gondosan válogatott majd botmixerrel meggyalázott szemeket még egy szűrőn is átpréseltem. Egy kupaknyi citromlével és ízlésszerinti cukor mennyiségel feltettem főni. Mikor kellő sűrűséget elértem hozzáadtam a tortazselét, hogy még biztosabbra menjek, hogy nem jut arra a sorsra, mint az eslő tortám. Mikor kihűlt a puding rétegre öntöttem és a hűtőben dzsemszerűre dermedt. Felvágástól számított 20 percen belül el is fogyott. :)

Nincsenek megjegyzések: