2012. július 30., hétfő

Édes élet

Nem kell aggódni. Lekötöm én a szabadidőmben magam, mint boldog munkanélküli. Pontosabban leköt engem a családom. Tudni kell rólunk, hogy édesség bármikor, bármilyen formában. Viszont azt is hozzáteszem, hogy anyukám nagyon ügyes a konyhába kivétel, ha sütésről van szó. Van az az egy-két jól bejáratott recept, de kísérletezni már nem nagyon mer.
Legjobb példa erre a piskóta sütés. Jó pár sikertelen próbálkozás után elkönyveltük, hogy bizony a mi konyhánk alkalmatlan a piskóta sütésre. Pár hete apa hazaállított egy doboz málnával. Unalmas délelőttömön  hozzáfogtam a tökéletes piskóta recept felkutatásához, és kiokosítottam magam minden apró tippel és trükkel. Előkerestem a rég feledés homályába került tortaformánkat. És íme az eredmények:
1. Szerencsére az első prónálkozásról nem sikerült kép: Egyszerű pudingos krémet csináltam tejszínhabbal kicsit összekeverve, de rutin hiányában a felvágás pillanatában az összes krém és málna lefolyt róla. Kanál segítségével ez se került kidobásra.

2. Utána egy pudingos-vajas krémmel próbálkoztam. Hűtés után valamiért a vaj darabos lett és állagra és ízre is inkább a túróra emlékeztetett mindenkit. Ezért hamistúrósra kereszteltük és rajongótáborom ismétlést követelt.
Még kétszer.



3. Málna szezon elköszöntével egy újabb kedvenc gyümölcs került terítékre. Szeder. Ennél már igénybe vettem a kreatívitásom. Mivel ez egy eléggé magvas és savanyú gyümölcs így egy kis előkészület kellett a krémhez. Míg a puding a kádban hült, a piskóta pedig a sütőben, a gondosan válogatott majd botmixerrel meggyalázott szemeket még egy szűrőn is átpréseltem. Egy kupaknyi citromlével és ízlésszerinti cukor mennyiségel feltettem főni. Mikor kellő sűrűséget elértem hozzáadtam a tortazselét, hogy még biztosabbra menjek, hogy nem jut arra a sorsra, mint az eslő tortám. Mikor kihűlt a puding rétegre öntöttem és a hűtőben dzsemszerűre dermedt. Felvágástól számított 20 percen belül el is fogyott. :)

2012. július 26., csütörtök

Félórás esti mókázás

Szoba átalakításom lassabban halad, mint gondoltam.
Addig is lefoglalom magam.
Előtúrtam egy használatom kívüli Ikeás tükröt, pink akril festéket, csillámport, kétoldali ragasztót.
1. Wordben kiválasztottam egy egyszerűbb, de mutatós betűtípust. Nyomtatáskor közölte velem, hogy nincs elég festék, de nem estem pánikba. Monitorra ráhelyeztem a papírt és körbe rajzoltam. 

2. Ezt követően segítségül hívtam az ablakot. A papír hátoldalára - ahol a minta volt- felragasztottam egy csík kétoldali ragasztót, majd így tükrözve is átrajzoltam a mintát a biztonság kedvéért. Ezt már alkoholos filccel. Használaton kívüli rajztáblán egy sniccer segítségével ki is vágtam. Mivel már maga a betűk is eléggé elnagyoltan kerültek a papírra, így kedvemre alakítgathattam a vágás során. 


 3. Kétoldalú ragasztó segítségével könnyen rögzítettem a feliratot a tükörre.
 4. Ezt követte a festés. Először csak simán jól felhígított festékkel megnéztem, hogy mennyire folyik alá a festék. Majd ugyanebbe a híg festékbe beleöntöttem rengeteg piros, arany és ezüst csillámot. Ecset segítségével nehezen tudtam egyenletesen szétoszlatni rajta, így fültisztító pálcikával oldottam meg az ekkor már nagyon sűrű trutyi felhelyezését.
 5. Éjszakára hagytam megszáradni. Másnap egy laza mozdulattal és sok kapirgálással eltávolítottam a ragasztócsíkot. Az eredmény sikerességén meg lepődtem. Pár csepp átfolyást egy puha fapálcával könnyen és karcmentesen eltüntettem. Íme a még mancsos végeredmény: